Távol álljon tőlem az alkohol és a nemzeti sorskérdések összekapcsolása, de több mint feltűnő, hogy az alkohol ma nem a nemzeti sorskérdések keretezéseként jelenik meg. Ennek ugyanis hosszú hagyományai vannak a magyar történelemben. Hanem miképpen? Felütöm az egyik júniusi programmagazint, és mit látok? Annyira magától értetődő, hogy már fel sem tűnik. De időnként érdemes e magától értetődéseket szemügyre venni. Nézzük a programajánlót! Az egyszerűség kedvéért, csak a kiemelt programokat.

 

Super Jam: Jägermeister Welcome Drink

Borsodi Zenei Fesztiválok : Fishing in Orfű – Az élet habos oldala

Morrison’s Music Pub 2: Morrison’s sör: 200 Ft, minden koktél: 500 Ft

(diákigazolványokkal egyes napokon a belépés ingyenes)

Dreher Sziget Fesztivál

Rio: a támogatók között a Finlandia, a Ballantines, a Heineken

Columbus Club: a támogatók között a Gösser

Part 1 Festival: a támogatók között az Unicum

Morrison Music Pub Opera: 21-23 – ingyen sör, koktélok 23-ig 500 Ft, Óriási italakciók! 1 korsó sör 100 Ft, koktélok: 300 Ft.

Arany Ászok Fesztergom

„Soproni” VOLT Fesztivál

Zöldpardon: „Egy jó koncert és ingyen sör”, a támogatók között Soproni, Metaxa, Bacardi, Hírös, Unicum

És ez csak egy heti termés…

Tömegrendezvényektől kezdve a kis klubokig számtalan eseményt alkoholgyártók és alkoholforgalmazók szponzorálnak. Számtalan ingyenes (!) vagy happy hours-féle, csökkent árú alkoholakciókkal találkozhatunk, bármerre nézünk. A magyarországi alkoholfogyasztás tragikus adatai jólismertek, csak egy ábra ezek bemutatására:

A magyarországi alkoholfogyasztáshoz köthető halandóság eltérése az EU15 és a V3 átlagához viszonyítva: az ábra azt mutatja, hogy az EU-t „alapító” országokban (EU15) és a Visegrádi Együttműködésben (V3) résztvevő országokhoz képest mennyivel nagyobb az alkoholfogyasztáshoz köthető halandóság Magyarországon

 

 

 

Forrás: Jelentés egy egészségben elmaradott országból…

Egészségjelentés – 2010. Az Egészségünkért Együtt Civil Kezdeményezés megbízásából kiadja az EgészségMonitor Kutató és Tanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. Budapest 2010. március

 

Miért iszik a magyar, ha már nincs diktatúra, nincs „bú”. Sajnos, a „bú” velünk maradt. De a fiatalkori alkoholfogyasztásnak nem ez az oka, hanem azok a szabadidő- és szórakozásbeli szokásváltozások, melyek 4 - 5 éve  jelentkeztek. Ma már nevetséges lenne LSD vagy Ecstasy tánczenei kultúrákról beszélni. E szerek helyét könnyedén átvették – és a korábbi fogyasztóknál lényegesen tágabb kört elérve – a különböző alkoholok és az alkoholos italok „kiütésszerű” fogyasztása. Megjelentek olyan szórakozási formák, amelyek korábban tömegesen nem voltak ismertek. Persze, ezeknek még nevük is van, mert nem magyar sajátosságokról van szó: „Pre-Party Drinking Behaviour” (PPDB), bulizás előtti alkoholfogyasztás. A PPDB oka nem pusztán gazdasági (az éjjelnappaliban vett alkohol olcsóbb), hanem egy sajátos fogyasztói szokás megjelenése: a buli előtt már beállni. Aztán később, köszönhetően az alkoholakciók tömegének, ezt már csak szinten kell tartani.

A magyar társadalmat, de úgy tűnik, az európai társadalmakat az alkoholipar 2000-es évekbeli expanziója, az alkoholmarketing soha nem látott megújulása és hatékonysága váratlanul érte. Még ma is „középkori” ismeretterjesztő előadásokkal, riasztó adatokkal próbáljuk kivédeni az alkoholipar totális hadviselését. Mint egy programmagazin pusztán egy heti számából is kiderül: sikertelenül. EU szinten tudjuk, hogy az alkohol-lobbi lefizet EU-s képviselőket. Angliában hatalmas küzdelem folyik, hogy az alkoholos italokkal kapcsolatban egy minimális árat meghatározzanak, ami alá a szupermarketek akciói sem mehetnek (ma olcsóbb a sör, mint az ásványvíz).

Úgy tűnik, a társadalom egyelőre tehetetlen az alkoholipar nyomulásával szemben. Azonban, még elég gyengén, de már hallatszik a civil társadalom hangja: véget kell vetni az alkoholipar mindenkit megvásárló és felvásárló politikájának, az alkoholipar totális hadviselésének. Azt az utat kell követni, amit a dohányipar ellen már egyszer sikeresen kidolgoztak: próbapereket, kártérítési pereket indítani, nyomást gyakorolni a politikusokra az alkoholmarketing és a szponzoráció visszaszorítására. Fel kell hagyni az alkoholipar által támogatott iskolai prevenciós programokkal: számos vizsgálat bizonyítja, hogy ezek hatástalanok. Ami működik, az az adózás, az alkoholhoz való hozzáférés korlátozása, a szponzoráció, a reklám és egyéb marketing trükkök leállítása. Ehhez azonban elszánás és szilárd akarat kell, elsősorban a civil társadalom oldaláról, amely mint nyomásgyakorló erő, végül a politikában is ki tudja fejteni hatását.

Míg Magyarországon a témával kapcsolatban a némaság jellemző, Angliában pl. komoly küzdelem zajlik a különböző civil csoportok és a – többek között az alkoholszponzorációból megtámogatott – politikusok között. Jó lenne, ha Magyarországon is hallanánk ilyen kezdeményezésekről!

Jó lenne, ha az alkoholiparban is lennének olyan felelős döntéshozók, akik „kiszivárogtatnak” olyan dokumentumokat, amik alapján képet alkothatnánk, pl. a serdülőkorúakat megcélzó reklámokról, az alkoholipar „valós” bevételeiről, a politikusokat korrumpáló cégekről, a korrupció természetrajzáról! Igen, az a véleményem, itt üzleti titokról nem lehet szó, a társadalom erkölcsi igénye felülírja az üzleti etikát.

Mint az adatokból is látjuk, itt nem jókedvű ivászatokról van szó, nem is bor melletti búsongásról, mint Vörösmarty korában. Akkor a búsongáshoz a szabadságharc bukása vezetett, akkor jelent meg a „sírva vigadás”, mint az ivás magyarázata. Később más diktatúrák jöttek, volt elég ok az ivásra. Ma azonban nem ez a helyzet; immár a „magyar nemzeti sorstragédiát” nem fogadhatjuk el felmentésként a masszív italozás mellett.

 Itt a társadalmi halálozást, a „nemzethalált” befolyásoló üzletpolitikákról van szó, most már elszakítva a nemzeti sorskérdésektől!

Pontosabban és keményen fogalmazva: ez az alkoholfogyasztás lett mára nemzeti sorskérdés.